Édesítésre olyan növényeket használjunk, amelyek önmagában is természetes alapúak. Ilyen a sárgarépa, sütőtök, káposzta, olykor gesztenye. Ezek rendszeresen fogyaszthatók lennének, de persze az ember nem tud mindig ilyeneket ízesítésre használni. Mert a teába kissé furcsa lenne.
Ekkor kerülnek előtérbegabona alapú édesítők; a rizs- illetve árpa maláta szirup, vagy a sűrített almalé.
Érdekes dolog a juharszirup és a méz kérdése, mert ezeket a hazai makrobiotikusok a kerülendő élelmiszerek közé sorolják, mivel a juharszirup nem helyi termék- a makrobiotikus étrend alapja ugyanis az, hogy a helyi éghajlatnak, terméseknek megfelelő élelmiszereket használjon - de a rizsszirupot sem tartom kifejezetten európai találmánynyak, hát még a szója szószokat.
Szóval édekes dolog ez , az amerikai makrobiotikusok a juharszirup alkalmankénti használatát ugyanis elfogadják.
Kerülendő a finomított cukor fogyasztása, mert elsavasítja a szervezetet, ami sok betegség alapja. (Pl. májkárosodás, szívinfarktus, cukorbetegség, elhízás, emésztőrendszer megbetegedései stb). És talán rossz hír sokak számára az is, hogy a finomított fehér cukor - a makrobiotikában nem helyettesíthető barnacukorral, vagy szőlőcukorral, de még gyümölcscukorral sem!
Ízesítésre
- Tengeri só, egy csipetnyi.
- Miszo paszta: olyan paszta, ami erjesztett szójababból és tengeri sóból készül, néhány hónapos, vagy akár több éves érlelésből.( A legjobb minőségű miszo legalább 2 éves, sötétebb színű.)
- Tamari szójaszósz, shoju szójaszósz: fermentált szójababból vízből, tengeri sóból.
- Barnarizsecet: alkalmanként, főleg a saláták savanyítására.
- Mirin: Alkalmanként, édes és savanyú szószokhaoz, babragukhoz.
- Umeboshi paszta, szósz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése